Megpr�b�lta, levette. A bokor ugyan megmozdult, de � azt k�pzelte, egy levele sem rezd�lt meg.

"J�l van, J�ska - gondolta mag�ban -, a bokor meg sem rezd�lt, teh�t j� �ton haladsz a bety�rs�g fel�!"

Bemegy a feles�g�hez, �s azt mondja:

- Hallod-e, te Margit, mondok �n neked valamit!

- Mit mondasz nekem, J�ska? - k�rdezte az asszony.

- Azt mondom neked, Margit, hogy �n egy nagy bety�r vagyok!

- Ebben igazad van, de az�rt �n m�gis azt mondom, hogy nagy bety�r vagyok! Most azonnal eredj el a kir�lyhoz, �s mondd meg neki, hogy a te urad, J�ska nagy bety�r!

- Ugyan, �des uram, mi jut eszedbe? - ijedezett az asszony.

- De bizony menj el azonnal a kir�lyhoz, �s tedd, amit mondtam!

Mit volt mit tennie, Margit fel�lt�z�tt sz�pen, �s elment a kir�lyhoz. K�sz�nt illend�k�ppen:

- Szerencs�s j� napot k�v�nok, fels�ges kir�lyom!

- Mi j�ratban vagy? - k�rdezte a kir�ly.

Megcs�v�lta a fej�t a kir�ly, majd �gy sz�lt:

- Ide hallgass, cig�nyasszony! Ha a te urad olyan nagy bety�rnak tartja mag�t, menj haza, �s mondd meg neki, hogy ha ma �jjel tizenk�t �r�ra el nem lopja a h�tasparip�mat, akkor a feje nem marad ott, ahol most van!

A cig�nyasszony nagy b�san hazaballagott. "No, J�ska, most neked l�ttek" - gondolta.

- Volt�l-e a kir�lyn�l? - k�rdezi az ura, mikor bel�pett az ajt�n.

- Onnan j�v�k.

- �s mit mondt�l a kir�lynak?

- Azt mondtam a kir�lynak, hogy az �n uram, J�ska: nagy bety�r.

- �s a kir�ly erre mit mondott?

- Azt mondta, hogy ha a te urad, J�ska olyan nagy bety�r, akkor �jjel tizenk�t �r�ra lopja el a h�tasparip�mat, mert k�l�nben nem marad ott a feje, ahol most van.

M�rgel�d�tt J�ska, nekit�madt az asszonynak:

- Csihadj, h�, mert mindj�rt hozz�d v�gom ezt a fazekat! H�t nem te k�ldt�l er�vel, hogy menjek?

Addig-addig veszekedtek, p�rlekedtek, m�g a v�g�n m�giscsak megb�k�ltek. De az este k�zeledett. Mit volt mit tennie? Most m�r csak megpr�b�lja ellopni a kir�ly parip�j�t, mert h�t nagyon j�l �rezte mag�t a feje a nyak�n, ahol volt.

Elment, �s vett egy zs�k leveles doh�nyt meg egy kulacs p�link�t. A p�link�ba �lomport kevert. Ilyen alaposan felk�sz�lt, mert tudta, hogy a kir�ly parip�j�ra tizenk�t katona vigy�z �jjel-nappal. Mikor mindennel k�szen volt, elindult, �s meg sem �llt a kir�ly ist�ll�j�ig. Ott az ist�ll� ablaka alatt meg�llt, �s elkezdett kiab�lni.

- Magyar doh�nyt, j� leveles doh�nyt vegyenek!

A katon�k fel�t�tt�k a fej�ket a kiab�l�sra, kin�ztek az ablakon, s l�tt�k, hogy Cig�ny J�ska van ott. Kisz�ltak:

- Maga az, J�ska b�csi?

- Igenis �n vagyok!

- J�jj�n m�r be, J�ska b�csi, hadd l�ssuk, milyen az a leveles doh�ny.

Pip�z�s k�zben egyszer csak fels�hajt az egyik katona:

- De j� volna e mell� a doh�ny mell� egy pofa j� kis�sti p�linka!

- �rd�gi szerencs�d van, fiam - mondta J�ska -, mert �ppen van n�lam.

- Ide vele! - ki�ltotta egyszerre t�bb katona is.

- Igaz, hogy nem sok, de annyi tal�n jut - mondta J�ska -, hogy mind a tizenkett�t�ket meg tudom k�n�lni egy poh�rk�val.

Mikor a katon�k a p�link�t megitt�k, sz�p sorj�ban mind a tizenketten elaludtak.

J�ska ekkor odament a kir�ly parip�j�hoz, eloldotta a k�t�f�kj�t, �s sz�p lassan, csendesen kivezette az ist�ll�b�l. Mikor ki�rt, fel�lt a h�t�ra, �s eg�sz haz�ig olyan v�gan lovagolt, mintha csak � volna a kir�ly. Mikor haza�rt, �gy sz�lt a feles�g�hez:

- L�tod, Margit, m�gis elhoztam a h�tasparip�t, pedig tizenk�t katona vigy�zott r�!

Feles�ge azonban nem �r�lt J�ska �gyess�g�nek.

- Nagy bajok lesznek ebb�l, megl�sd - mondta neki agg�dva.

De J�ska r� sem heder�tett. A lovat egy f�hoz k�t�tte, j�l bevacsor�zott �s lefek�dt.

Mit volt mit tennie, fel�lt�z�tt sz�pen a cig�nyasszony, �s ment a kir�lyhoz a katon�val.

- Megj�ttem parancs�ra, fels�ges uram!

Hazamegy nagy b�san Margit. Mondja otthon az ur�nak, mit mondott a kir�ly. Mikor J�ska hallotta, mit kell tennie, bizony megvakarta a fej�t. Most m�r mindegy, ezt is v�gre kell hajtani, gondolta mag�ban.

- Aki be akar menni a mennyorsz�gba, b�jjon a zs�kba!

Fel�l a pap, hogy mif�le besz�det hall, de nem sz�l semmit.

J�ska m�sodszor is elki�ltotta mag�t, m�g hangosabban.

A pap m�g jobban f�lel, de nem sz�l.

J�ska harmadszor megint elki�ltotta mag�t:

- Aki be akar menni a mennyorsz�gba, b�jjon a zs�kba!

Gondolta a pap, ennek fele se tr�fa, kiki�ltott:

- �n akarok!

Felugrott az �gyb�l, kinyitotta az ablakot. Cig�ny J�ska gyorsan eldobta a halat gyerty�stul, a zs�kot az ablak al� tartotta, a pap sz�pen beleb�jt. J�ska gyorsan be akarta k�tni a zs�k sz�j�t, de a pap hosszabb volt mint a zs�k, �gyhogy a feje kimaradt.

"Semmi baj - gondolta J�ska -, az a fontos, hogy a pap megvan."

- Jaj, jaj a fejem! - panaszkodott szeg�ny. - Messze van m�g a mennyorsz�g?

K�zben fel�rt a kir�ly szob�j�ig, kinyitotta az ajt�t, �s szerencs�s j� est�t k�sz�nt.

- Teljes�tettem a k�v�ns�g�t, fels�ges kir�lyom! Elhoztam a papot az �gy�b�l.

Mikor a pap l�tta, hogy a kir�ly szob�j�ban van �s nem a mennyorsz�gban, nagy sz�gyen�ben m�g k�sz�nni is elfelejtett, jobbnak l�tta, ha gyorsan fut�snak ered. Nemcsak haz�ig futott, hanem m�g a falub�l is kifutott �r�kre; valahol a hetedik hat�rban k�t�tt ki.

- Noh�t, J�ska, nem hittem volna - mondta a kir�ly -, mikor feles�ged, Margit azt jelentette, hogy te nagy bety�r vagy! Most m�r elhiszem!

J�ska csak forgatta a kalapj�t, a kir�ly pedig folytatta:

- Szerencs�sen elloptad a h�tasparip�mat, neked adom, nem sajn�lom, legy�l vele boldog! Ami�rt pedig a papot elloptad, no, abba a zs�kba, amelyikben cipelted, rakhatsz magadnak annyi aranyat, amennyit elb�rsz!

Elkeseredett J�ska mag�ban, hogy csak ilyen kis zs�kot hozott, de amikor telerakta, olyan neh�z lett az aranyt�l, hogy meg sem tudta billenteni, �gyhogy csak f�l zs�k aranyat tudott hazavinni a h�t�n.

�gy gazdagodott meg hirtelen Cig�ny J�ska. A p�nzt megbecs�lte, nem sz�rta el, nem itta el. Vett mag�nak f�ldet, takaros h�zat, tany�t, sz�p �j ruh�kat meg egy hint�t a parip�hoz! �gy �ltek, mint hal a v�zben, �s m�g m�ig is �lnek, ha meg nem haltak.