Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy �regasszony. Egyes-egyed�l �lt kis h�zacsk�j�ban, az erd� sz�l�n. �ppen szombat volt, gondolta, kitakar�t. Felkapta a sepr�t, hogy kiseperjen. Ahogy sepreget, egyszer csak el�be gurul egy szem feketebors.

Jank� n�tt �s er�s�d�tt. K�l�n�sen az ereje lett egyre nagyobb, �gyhogy tizennyolc �ves kor�ban, j�r�s k�zben s�ly�t�l majdnem t�rdig szakadt a f�ldbe. Egyszer csak azt mondja Borsszem Jank� az anyj�nak:

- Kedves �desany�m, �gy gondolom, m�r el�g nagy vagyok. Elmegyek h�t orsz�got-vil�got l�tni! Szeretn�k n�lam er�sebb emberre tal�lni, akivel megk�zdhessek. S�ss�n nekem, legyen sz�ves, olyan perecet, melynek t�szt�j�t a saj�t tej�vel gy�rja �ssze, s azt�n ne b�suljon, megl�tja, h�t �v m�lva hazaj�v�k!

Borsszem Jank� ment, ment, v�ndorolt, h�t esztendeig meg sem �llt, de ez alatt az id� alatt nemhogy emberrel, de m�g egy ver�bbel sem tal�lkozott. Mikor meg�hezett, evett a perecb�l. Ez olyan csod�latos perec volt, hogy sohasem fogyott el, mindig eg�sz maradt. Egyszer, �gy h�t esztend� m�lva, ahogy mindig csak ment, ment, r�tal�lt egy malomra. A malomnak nem volt teteje, csak n�gy fala; a malomban pedig �ri�si malomkerekek.

"Ugyan milyen malom lehet ez, hogy ilyen kid�lt-bed�lt oldal�, bagolyr�gta, �s senki se haszn�lja?" - morfond�rozott mag�ban.

- Ez a malom, fiam, olyan ember�, akinek sem ezen, sem a m�svil�gon er� dolg�ban nincs p�rja. Tal�n az eg�sz vil�g ereje benne van!

- No, n�zzen meg engem j�l, �regap�m! - hetvenkedett Borsszem Jank�. - �n vagyok az, aki legy�zi Basa kir�lyt!

Borsszem Jank� nem sz�lt semmit, csak k�r�ln�zett a kerekek k�z�tt. L�tta bizony, oly nehezek azok, hogy a legkisebb is nyomhat vagy negyven m�zs�t. Borsszem Jank� se sz�, se besz�d, megfogta az egyik kereket, �s egyetlen lend�lettel felhaj�totta az �gig. Megv�rta, m�g lefel� esik �s mikor m�r-m�r a f�ldre �rt, elkapta a leveg�ben. Fogta azt a kereket, �s azzal �gy sz�tz�zta az eg�sz malmot, hogy tiszta liszt maradt a hely�n.

- Kedves fiam - mondta -, most m�r l�tom, ak�r el is mehetek innen. Nem kell �riznem tov�bb a malmot. De vigy�zz, mert Basa kir�ly lesi, hogy akad-e er�sebb ember n�la. Nem is hinn�d, de hidd el, ha mondom, Basa kir�ly tudja, hogy te itt vagy. � m�r otthon fekszik er�tlen�l, mert te elvetted az erej�t. Tudom, hogy most hozz� m�gy. Nagyon vigy�zz! Ahogy haladsz ezen az �ton, tal�lsz k�t puszt�t. Jobb kezed fel�l �lnek a vadlib�k, azokkal szokta Basa kir�ly az erej�t pr�b�lni.

Jank� megk�sz�nte az �regember tan�cs�t, elb�cs�zott t�le, s �tj�ra indult. Harapott egyet a perecb�l, �s ment egyenest a vadlib�khoz. Ahogy azok megl�tt�k, r�rohantak, hogy elpuszt�ts�k. Jank� azonban nem ijedt meg, hanem elkapott egyet a fark�n�l fogva, �s a t�bbit egy suhint�ssal agyonverte vele. Azt�n tov�bb ment, mendeg�lt, am�g Basa kir�ly h�z�hoz nem �rt. Benyitott, �s r�k�sz�nt�tt Basa kir�lyra:

- Szerencs�s j� napot, fels�ges uram, Basa kir�ly! Elj�ttem, hogy �sszem�rj�k er�nket, mert ha nem tudn�, �n vagyok Borsszem Jank�!

- Nono, fiam, ne szidalmazz! - csit�tgatta Basa kir�ly Jank�t. - �lj csak le eg�sz nyugodtan. �n olyan er�s ember voltam, hogy sem ezen, sem a m�svil�gon, sem Fels�-, sem Als�-Indi�ban n�lam er�sebb ember nem akadt. Te bizony sz�zezer gr�diccsal vagy er�sebb n�lam. Azt is tudom, hogy te mib�l lett�l. Borsb�l. Ez a te er�d titka. K�ny�r�gve k�rlek, Jank�, hagyd meg az �letemet, hadd �ljem le �reg napjaimat nyugodtan. L�gy ink�bb a seg�ts�gemre! Figyelj csak ide j�l. Van a kertemben egy k�rtefa, azon olyan aranyk�rt�k teremnek, mint az �kl�m; de ahogy est�re megn�nek, reggelre m�r egy sincs bel�l�k, mert �jszaka valaki mindig ellopja. Hogy ki az, mif�le bety�r, kilesni nem tudom; de ha te megtenn�d, odaadn�m neked az egyik l�nyomat �s fele kir�lys�gomat!

�s est�re �gyat csin�lt mag�nak a k�rtefa alatt. Le�lt az �gyra. V�rt, lesett. �jjel tizenk�t �rakor l�tja �m, j�n egy asszony kocsival. Meg�ll a k�rtef�n�l, lesz�ll a kocsir�l, odamegy a k�rtef�hoz, let�p egy k�rt�t, �s kezdi enni. Jank� meg se moccant, v�rta nyugodtan, m�g a j�vev�ny megeszi a k�rt�t, hogy meggy�z�dj�k r�la, val�ban �-e a tolvaj. De mikor az a m�sodik k�rte ut�n ny�lt, Jank� felugrott, elkapta a kez�t, �s r�ki�ltott:

Reggel virradatkor kin�zett az ablak�n a kir�ly, �s l�tta, hogy egy k�rte sem hi�nyzik a f�r�l. Kezdte volna dics�rni Jank�t, de � bevallotta, hogy egy m�giscsak hi�nyzik; a tolvajt is megfogta, de elengedte, mert az meg�g�rte, hogy t�bbet t�j�k�ra sem j�n a k�rtef�nak.

- Az a fontos, hogy a t�bbi k�rte megvan! - �rvendezett a kir�ly. - No, ha a l�nyomat �s fele kir�lys�gomat neked �g�rtem, szavamat be is tartom: legy�l a vejem, hiszen m�lt�bb, er�sebb ut�dot �gysem tal�lhatn�k a kerek vil�gon!

Ezut�n bevezette Basa kir�ly a l�ny�t. A fiatalok egy szempillant�s alatt megtetszettek egym�snak. D�szhint�n hozt�k el az erd�sz�li h�zik�b�l Jank� �desanyj�t, �s csaptak olyan lakodalmat, hogy m�g a s�nt�k is t�ncoltak �r�m�kben, j�kedv�kben. Meg is koron�zt�k Jank�t kir�lynak, �s m�g ma is �lnek, ha meg nem haltak.