- Szabad! - hangzott bel�lr�l.

Lajos bel�pett. Nagyon �reg, j�s�gos tekintet� asszony fogadta. Lajos k�sz�nt is illend�k�ppen:

- Adj( isten j� est�t, dr�ga �regany�m!

Megk�sz�nte Lajos a sz�ves fogadtat�st, majd az �regasszony k�rd�s�re elmondotta, hogy � szeg�ny v�ndorleg�ny, j�rja a vil�got, am�g meg nem unja, k�zben ha valami neki val� mesters�get tal�l, akkor abbahagyja a v�ndorl�st. A j�sz�v� �regasszony megk�n�lta vacsor�val. Lajos j��z�en evett, majd vacsora ut�n elfogta az �lmoss�g.

- Dr�ga j� �regany�m - mondta -, m�r h�t �ve gyalogolok, nagyon �ssze vagyok t�rve, szeretn�k egy kicsit aludni!

- Mi�rt mondja nekem, �regany�m, hogy aludjam nyugodtan, s ne f�ljek semmit�l?

Erre az �regasszony j� �jszak�t k�v�nt, s mag�ra hagyta Lajost. �ppen elaludt volna, mikor nagy d�b�rg�st hall k�v�lr�l. Gondolta, ez biztosan Medve Jank�. Val�ban � j�tt meg.

- Micsoda idegen szag van itt? - hallatszott Medve Jank� brummog�sa.

- Kedves fiam, hazaj�tt a legkisebb �cs�d, ott fekszik az �gyban - mondta az �regasszony.

Medve Jank� brummogott egyet, majd odacammogott Lajos �gy�hoz.

- J� est�t, kis �cs�m!

- J� est�t, kedves b�ty�m, Jank�!

- Eredj arr�bb egy kicsit, hadd fek�djem le �n is.

Lajos a fal mell� h�z�dott, Jank� pedig mell� heveredett, de olyan nagy volt, hogy test�nek csak egyik fele f�rt el az �gyban, a m�sik fele ki�rt az udvarra.

Reggel felkeltek, megreggeliztek. Azt mondja Medve Jank� az �desanyj�nak:

- Elmehetek-� az �csk�ssel a templomba?

- J�l van, csak menjetek - felelte r� az �regasszony.

Medve Jank� felvette �nnepi sz�r�t, Lajost a sz�r ujj�ba dugta �gy, hogy a sz�r teljesen eltakarta, �s elindult a templomba.

Egyenest a sz�sz�k alatt �llt meg Medve Jank�. Mikor a pap abbahagyta a pr�dik�ci�t, odasz�l Jank� Lajosnak:

- Kis �cs�m, hadd l�tom, mit tudsz te! Folytasd a pr�dik�ci�t!

Azon a napon a kir�ly l�nya is elment a templomba, �s ott �llt meg az olt�r el�tt, k�zel Medve Jank�hoz.

� is tekingetett a hangok fel�. Mikor tekintete Medve Jank�ra esett, Jank� sz�tnyitotta kiss� sz�re ujj�t, s megmutatta neki Lajos fej�t a sz�r al�l. Hazamenet azonban senki sem besz�lt a dologr�l.

A k�vetkez� vas�rnap Medve Jank� ism�t h�na al� vette Lajost, �s megint elment vele a templomba. Ugyan�gy t�rt�nt most is minden, mint az el�z� vas�rnap. Hol pr�dik�l�s, hol orgonahangok hallatszottak a sz�r ujj�b�l. A kir�lyl�ny megint ott volt a templomban, s Medve Jank� megint megmutatta neki Lajost a sz�r ujj�ban.

- Ide figyelj, Jank�! Ha nekem most azonnal meg nem mutatod, amit a templomban h�rom vas�rnap mutogatt�l, nem sok�ig lesz a fejed ott, ahol most van!

Azt mondja erre Medve Jank�:

- Ugyan, fels�ges kir�lykisasszony, nem mutogatni, hanem szeretni val� dolog az!

- Ugyan, kedves Medve Jank�! Ne bolondozz, mutasd meg, mi van a sz�r�d ujj�ban!

- Mondtam m�r, hogy nem mutogatni, hanem szeretni val� dolog az - szabadkozott Jank�.

Harmadszor is k�rte a kir�lykisasszony, de most m�r k�ny�rg�sre fogta a dolgot:

Medve Jank� erre megr�zta a sz�re ujj�t, hogy kikukkanthasson Lajos. Mihelyt a kir�lykisasszony �s Lajos tekintete �sszevillant, abban a pillanatban megszerett�k egym�st, de a kir�lyl�ny jobban Lajost, mint az a kir�lyl�nyt. A kir�lyl�ny erre hazak�ldte Medve Jank�t azzal, hogy m�snap j�jj�n el hozz�juk, �s apj�t�l k�rje meg az � kez�t Lajos nev�ben. Be�ll�t m�snap reggel Medve Jank� a kir�lyhoz:

- Szerencs�s j� napot, fels�ges uram!

Csod�lkozik a kir�ly, hogy ilyen kor�n �ll�t be hozz� Medve Jank�.

- Mi�rt j�tt�l ilyen kor�n, kedves udvarosom, mikor akadna m�g lent dolgod, hiszen amint l�tom, az udvart m�g fel sem seperted?

- Majd felseprem, fels�ges kir�lyom, ne f�jjon ez�rt a feje! Most az egyszer az�rt j�ttem, ha meg nem s�rten�m, hogy megk�rjem a fels�ges kir�lyl�ny kez�t.

Csod�lkozik a kir�ly.

- Mi �t�tt bel�d, hogy ilyesmire gondolj, hiszen te nekem csak udvarosom vagy, hallod-e?!

- M�r megbocs�sson, fels�ges uram, de nem magamnak k�rem a fels�ges kir�lykisasszony kez�t, hanem a legkisebb �cs�mnek!

Nem ismerte a kir�ly Medve Jank� �ccs�t, nem tudta, mi lehet a dolog m�g�tt, h�t gondolt egy nagyot, �s �gy sz�lt:

- Megpr�b�ljuk, fels�ges kir�lyom - mondta Jank�.

Ezzel hazaindult nagy b�san az �desanyj�hoz, �s elpanaszolta, milyen felt�teleket szabott a kir�ly. Hallja ezt az �ccse is. Vakarj�k a fej�ket b�slakodva. Ezt bizony lehetetlen megcsin�lni.

L�tja az �regasszony b�slakod�sukat, megsajn�lja �ket, s �gy sz�l:

- Sose b�suljatok! Majd csak lesz valahogy! Most pedig fek�djetek le, �s aludjatok r� egyet nyugodtan.

Reggel kor�n kelti az �regasszony Medve Jank�t:

T�r�li az �lmot Jank� a szem�b�l, nagyot n�z, brummog egyet, de m�r rohan is a cip�val, �s �tadja a kir�lynak.

- Itt a cip�, fels�ges kir�lyom!

Nem volt mit tennie, szav�t kellett �llnia, b�r m�g titkon rem�nykedett, hogy ebb�l a lakodalomb�l m�gsem lesz semmi.

- Hozz�m�gy-e, le�nyom? - k�rdezte a kir�ly.

- Ha az Isten is egym�snak teremtett, fels�ges aty�m, legy�nk egym�s�i.

Megharagudott erre a kir�ly, nagyon restellte, hogy ilyen veje �s rokons�ga lesz, de haragj�t nem mutatta, szav�t nem vonta vissza, hanem l�tsz�lag belet�r�d�tt, s �gy sz�lt:

- J�l van, l�nyom, ha hozz�m�sz, �n nem ellenzem. - Majd Lajoshoz fordult s folytatta: - Most pedig fogd a l�nyom kez�t, �s vidd oda, ahov� j�lesik! Ha feles�get akart�l, bizony�ra arra is gondolt�l, hogy el is kell tartani.

Egy-k�t nap m�lva �gy sz�lt Lajos a kir�lykisasszonyhoz:

- Sz�vem sz�p szerelme! Nek�nk nem itt van a lak�sunk, engem csak sz�ll�sra fogadtak be ide. �n egy m�s orsz�gban lakom, gyer�nk el oda, az �n haz�mba! Igaz, hogy senkim sincs, sem ap�m, sem any�m, sem testv�rem, de ha �gy fordult a sorsunk, kettecsk�n csak meg�l�nk valahogy.

- J�l van, kedves f�rjem - felelte a kir�lyl�ny.

- Sz�vem sz�p szerelme, nem engedhetem meg, hogy ez a szerencs�tlen a szemem l�tt�ra fulladjon a mocs�rba! V�rj�l itt, megyek �s kimentem, nehogy az �lete a lelkemen sz�radjon.

Mikor ezt hallotta a kir�lyl�ny, els�padt, megragadta f�rje kez�t.

- Sz�vem sz�p szerelme, Lajosk�m - k�ny�rg�tt -, neked t�z, nekem f�st, k�rlek, ne mentsd ki azt a koldust a mocs�rb�l!

Lajos azonban nem hallgatott r�.

- Jaj, az isten �ldjon meg, kedves j� �regany�m, nagyon nagy baj t�rt�nt az �ton!

- Tudod-e, fiam, ki volt az a koldus? - k�rdezte az �regasszony.

- Nem tudom �n.

Nagyot n�zett erre Lajos, s er�sen fogadkozott, hogy ha �let�be ker�l is, felvad�ssza azt a h�res �lnok Vit�zt.

- Jobb, fiam, ha el sem indulsz - mondta az �regasszony -, mert ha sz�z �vig is m�sz egyfolyt�ban, oda nem �rsz, olyan messze lakik.

- Nem b�nom �n, kedves �regany�m, azonnal �tnak indulok! Ha m�r egyszer nem hallgattam a feles�gemre, nem hagyhatom szeg�nyt egy ilyen gonosz ember rabs�g�ban!

Az �regasszony kivezette az ist�ll�b�l a hatl�b� lovat. Mikor a l� megl�tta Lajost, megsz�lalt:

- Tudom, kedves gazd�m, hogy hova akarsz menni: a V�r�s �lnok Vit�zhez! Sz�vesen elviszlek, de nem tudom, sikerrel j�runk-e, mert �n csak olyan sebesen tudok rep�lni, mint a varj�, hiszen csak hat l�bam van.

- Nem baj, kedves t�ltos parip�m, megpr�b�ljuk!

Lajos felnyergelte a t�ltost - mert az volt -, �s elindultak. R�videsen abba a megy�be �rkeztek, ahol V�r�s �lnok Vit�z lakott. Oda�rnek a h�zhoz, h�t ott tal�lj�k a k�tn�l Lajos feles�g�t, amint �ppen vizet mer�t. Ahogy megpillantotta Lajos a feles�g�t, h�vta is azonnal:

- Elj�ttem �rted, sz�vem sz�p szerelme! �lj fel gyorsan a l� h�t�ra, mert m�r indulunk is vissza.

Nagyon meg�r�lt a kir�lyl�ny a f�rj�nek.

Lajos nem teket�ri�zott, fogta a feles�g�t, maga el� �ltette a t�ltos parip�ra, �s azon nyomban elindultak hazafel�.

Mindent l�tott �s hallott az ist�ll�ban V�r�s �lnok Vit�z h�tl�b� t�ltosa! Mikor Lajos �s feles�ge elsz�k�tt, elnyer�tette mag�t. Nyer�t�s�re azonnal otthon termett V�r�s �lnok Vit�z, �s odasz�lt a t�ltoshoz:

- Kuty�k egy�k meg a h�sodat, varj�k sz�vj�k ki a v�redet, m�rt nyer�tett�l?! Nincs mit enned, nincs mit innod, vagy nincs sz�p gazdaasszonyod?

- Nincs bizony - felelte a t�ltos -, mert elvitte Lajos!

Nagyot n�zett erre V�r�s �lnok Vit�z.

- Ehetem m�g, ihatom m�g? Mert ut�nuk indulunk!

- �llj meg, Lajos! Amikor m�g nem is ismerted a sz�ps�ges sz�p kir�lyl�nyt, �n m�r r�g�ta szerettem. De nem tudtam feles�g�l venni, mert nem akart hozz�m j�nni; elraboltam h�t t�led, �s most m�r az eny�m! Most az egyszer megbocs�tok neked, hogy vissza akartad vinni t�lem; de azt tan�csolom, m�sodszor meg ne pr�b�ld, mert t�bbsz�r kegyelmet nem adok, hanem �sszekaszabollak!

Ezzel V�r�s �lnok Vit�z csak megfogta a l�nyt, �ttette parip�j�ra, �s hazavitte.

Lajos azonban ebbe nem nyugodott bele. Alig v�rta, hogy m�snap legyen, �s �jra elindult feles�g��rt. Szeg�nyt megint a k�tn�l tal�lta, V�r�s �lnok Vit�z pedig �jb�l vad�szni volt. Mikor megl�tta a kir�lyl�ny Lajost, ink�bb megijedt, mint �r�lt neki.

- Lajosk�m, sz�vem sz�p szerelme! Szerencs�d, hogy nincs itthon V�r�s �lnok Vit�z, de ha hazaj�n �s megfog, �sszekaszabol!

- Nem b�nom �n, csak m�g egyszer l�thassalak! - felelte Lajos, de m�r feles�g�t kapta is fel maga el� t�ltos�ra, �s �jb�l megindultak hazafel�.

Alighogy ez t�rt�nt, V�r�s �lnok Vit�z t�ltosa elnyer�tette mag�t ist�ll�j�ban, mire gazd�ja nyomban otthon termett.

- Kuty�k egy�k meg a h�sodat, varj�k sz�vj�k ki a v�redet, m�rt nyer�tett�l? Nincs mit enned, nincs mit innod, nincs sz�p gazdasszonyod?

- Nincs bizony - felelte a t�ltos -, mert elvitte Lajos.

Nagyot n�zett erre V�r�s �lnok Vit�z, �s kegyetlen haragra gerjedt.

- Ehetem m�g, ihatom m�g? - k�rdezte. - Mert ut�nuk indulunk!

- Ehetsz-ihatsz nyugodtan, kedves gazd�m - felelte a t�ltos.

- �llj meg, Lajos! Megint csak utol�rtelek! Eml�kszel, mit mondottam neked: ne gyere m�sodszor, mert �sszekaszabollak! S te m�gsem hallgatt�l figyelmeztet�semre!

Kardj�t kir�ntotta, �s �sszevissza kaszabolta szeg�ny Lajost.

- Na, most m�r nem j�n harmadszor is �rted, sz�vem sz�p szerelme - mondotta g�nyosan a kir�lyl�nynak -, mert alaposan ell�ttam a baj�t!

- Jaj, bizony nem j�n! - felelte b�natosan a kir�lyl�ny. - �zinkekre apr�tottad. Csak azt engedd meg nekem, hogy porcik�it �ssze szedjem egy zs�kba, ne maradjon itt szertesz�t!

- Na, �n m�r megyek is, kedves j� �regany�m!

Lajos megk�sz�nte a tan�csot, mag�ra vette a medveb�rt, elindult az erd�be, s elvegy�lt a medv�k k�z�tt. Amikor a csik�t felkapta, azok azt hitt�k, � is medve; nem b�ntott�k, hanem ut�na ki�ltottak:

- Lajosk�m, kedves gazd�m, tegy�l le engem egy kicsit erre a gyepre, hadd pihenjek!

Mikor a t�ltos csik� kipihente mag�t, hirtelen felugrott, megr�zk�dott, h�t uramfia, csupa aranny� v�ltozott s megn�tt, de oly gy�ny�r� sz�p t�ltos parip�v�, hogy minden sz�re csillogott, ragyogott, m�g cseng�k is teremtek rajta, oly csod�latosak, hogy amikor csilingeltek, m�g a perceket is megmondt�k!

Megsz�lalt a t�ltos l�:

- Lajos, kedves gazd�m, tudom, hogy te miben s�ntik�lsz! Ki akarod szabad�tani feles�gedet a V�r�s �lnok Vit�z rabs�g�b�l. Ne f�lj, a k�tn�l megtal�ljuk. �lj fel a h�tamra, kapaszkodj j�l a s�r�nyembe, s nagyon vigy�zz, hogy a sz�l le ne sodorjon a h�tamr�l, mert mi m�g a sz�ln�l is sebesebben sz�guldunk!

Lajos megveregette a l� nyak�t, egy ugr�ssal a h�t�n termett, belekapaszkodott a s�r�ny�be, s m�g j�form�n meg sem igaz�totta mag�t rajta, m�ris V�r�s �lnok Vit�z k�tj�n�l teremtek. Feles�ge �ppen vizet h�zott. Amikor megl�tta Lajost, most m�r s�rva fakadt.

- H�t m�r megint �rtem j�tt�l, sz�vem sz�p szerelme? Hogy tudt�l elj�nni? Hiszen V�r�s �lnok Vit�z �sszedarabolt t�ged. �n m�r el is sirattalak a halottak k�z�.

Feles�ge azonban vonakodott; �gyis minden hi�ba, mondta, mert V�r�s �lnok Vit�z utol�ri �ket, Lajost ism�t feldarabolja, s most m�g azt sem fogja megengedni, hogy porcik�it �sszeszedhesse egy zs�kba, hanem el�getteti, �s hamuj�t a sz�lbe sz�rja.

- Azt hiszed, sz�vem sz�p szerelme, hogy megint a hatl�b� t�ltossal vagyok itt? N�zd csak, most nyolcl�b� aranyt�ltossal j�ttem �rted: ezt utol nem �ri soha! - b�tor�totta Lajos a feles�g�t, majd �lbe kapta, fel�ltette a lov�ra, �s sz�p k�nyelmesen elindultak hazafel�.

V�r�s �lnok Vit�z t�ltos lova mindent hallott, �s mindent l�tott. Elnyer�tette mag�t. Nyer�t�s�re hazaj�tt V�r�s �lnok Vit�z, �s veszett�l r�t�madt a lov�ra:

- Mit nyer�tesz m�r megint, te vil�g legrusny�bb f�rge? Nincs mit enned, nincs mit innod, nincs sz�p gazdasszonyod?

- Nincs bizony, mert elvitte Lajos!

- M�g hazudsz is, �tkozott f�reg?! Hogy mondhatsz ilyet, mikor �sszekaszaboltam apr� darabokra?! - m�rgel�d�tt V�r�s �lnok Vit�z.

- Hi�ba kaszaboltad, Lajos viszi az asszonyt!

- H�, azt a k�nk�ves, huncuts�gos f�zf�nf�ty�l� r�zangyal�t! - t�pte a haj�t V�r�s �lnok Vit�z. - Kis lovam, ehetem-e, ihatom-e m�g?

- Nem ehetsz �s nem ihatsz egy falatot, egy kortyot sem, mert Lajost nem a hatl�b�, hanem a nyolcl�b� t�ltos viszi, s az pedig, ha nem tudn�d, az �destestv�rem, mert nekem is, neki is ugyanaz a sz�rke kanca az any�nk!

H�trasz�lt a nyolcl�b� t�ltos:

- Igazad van, kis �cs�m! S hogy �n ezt eddig nem tudtam?! Megv�rsz-e engem?

Erre felugrott V�r�s �lnok Vit�zzel az �gig, ott leford�totta a h�t�r�l, majd amikor lezuhant onnan, patk�ival alaposan ell�tta a baj�t, hiszen minden l�b�n h�tm�zs�s volt a vasal�s!